Még soha nem volt olyan jó évkezdésünk, mint idén: már az első nap több mint száz vendég érkezett hozzánk, és nem volt ez másképp a rákövetkező napon sem. Mindkét nap jól fogytak a menüsoraink, igaz, az egyik szokásos új évi fogást, a korhelylevest kevesen kérték. Nyilván azt mindenki evett már odahaza újév napján, és ismét senki nem vágyott rá. Azonban a vörösboros marharagu és a sertésszelet Dubarry módra mindent vitt, alig győztük kihordani a kollégákkal a sok rendelést.

A csapatunk is nagyon „egyben van” most így, az újév beköszöntével, mindenki kipihente magát az ünnepek alatt, nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a közel két hetes pihenést követően ismét a munkába.

Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy nemcsak a törzstagjaink tértek vissza hozzánk, hanem új ebédvendégek is érkeztek az Ízlelőbe, sőt, a nyereményjátékunkra kitett dobozban is gyűlnek már a betelt bérletek. Sorsolás Húsvétkor lesz, és ismét egy balatoni és egy budapesti hétvégét nyerhet majd egy-egy szerencsés vendégünk.

Bár kint elég fagyosra fordult az idő – januárban ugyan milyen lenne az időjárás? -, nálunk azonban az étteremben barátságos, meghitt és családias a hangulat, melegséget árasztó. Jól indult az év. Egy kívánságom van csak: ilyen legyen a folytatás is!

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy év végi sorsolásos játékunk boldog kettes számú nyertesének - aki a sorsolás idején nem volt jelen az étteremben, mert éppen pár perccel korábban távozott -, Kirschner Magdolna törzsvendégünknek átadhattam a nyereményt, a két éjszakára szóló, budapesti szállodába szóló kétszemélyes vouchert. Annyira megszerették vendégeink - és mi is - a betelt bérletes gyűjtő játékunkat, hogy 2015-ben is folytatjuk, legközelebb Húsvétkor sorsoljuk a következő két értékes nyereményt.

Itt az év vége, az év legszebb ünnepe, a karácsony, így minden kedves vendégünknek és hozzánk majd betérőknek nagyon boldog, bensőséges ünnepeket kívánok az Ízlelő egész csapatának nevében, és ígérem, jövőre ismét találkozunk. Mi sok szeretettel várjuk továbbra is Önöket, örülünk minden egyes hozzánk érkező vendégünknek, és remélem, hogy mindenki, aki az Ízlelőben jár, érzi, mennyi szeretettel, figyelemmel fordulunk felé, arról nem is beszélve, hogy a nagyszerű konyhai csapatunk milyen finomakat és egészségeseket főz nap mint nap. 

Annyit előre elárulhatok, sok újdonsággal készül a csapatunk a soron következő esztendőre, ami viszont sikeres, azt továbbra is folytatjuk: így lesznek továbbra is borvacsoráink, rendezvényeink és remélhetőleg catering-et is egyre többen kérnek tőlünk.

Minden kedves vendégünknek nagyon boldog és sikeres új évet kívánok, és január 5-től kezdve ismét kinyitunk, én ott leszek, remélem, Önök is. 

December 18-án, csütörtök délben tartottuk azt a sorsolást, amelyen az egész évben  hozzánk járó törzsvendégek közül került ki az a két szerencsés, aki egy pesti és egy balatoni szállodába szóló wellness hétvégét nyert.

A sorsoláson részt vett a balatonfüredi szálloda, a Hotel Margaréta két tulajdonosa, a Forsthoffer família két tagja, Forsthoffer Ferenc cégtulajdonos, és lánya, Ágnes, a szálloda ifjú igazgatónője. Ők adhatták át a szerencsés nyertesnek, dr. Fodor Krisztinának a hozzájuk szóló két éjszakás, két főre szóló wellnesshétvégés meghívást, és nagy öröm volt, hogy a bírónő épp jelen is volt, hisz pont abban a pillanatban fejezte be ebédjét, amikor kihúzták a gyűjtőládából a nevét. A másik nyertes, Kirschner Magdolna sajnos nem volt délben nálunk, nemsokkal azelőtt ment haza,  ételhordóban elvive az ebédjét.. Aki párjával hamarosan felkeresheti a pesti Continental Hotel Budapest gáláns felajánlása alapján a Dohány utcai négycsillag superior minősítésű szállodát egy pihentető hétvégére, sőt, két napon keresztül akármikor felpattanhatnak a fővárost folyamatosan járó Hop on Hop off városnéző bármelyik járatára, és ismerkedhetnek Budapest nevezetességeivel. 

Sajnos, egy elég kézenfekvő magyarázat miatt itthon, Szekszárdon ragadtam: a motoros kerekesszékem nem fér be egy normál autóba, a kisebb, kézzel hajtott változat igen, de azt meg nem vihettem magammal Pestre, hiszen ha két kézzel hajtom, akkor hogy szolgálok fel a vendégeknek? Úgyhogy én továbbra is itthon, az Ízlelőben végzem a feladatom, két kollégám, az aprócska Kajtár Petra felszolgálónk és hallássérült szakácsunk, Gyulainé Éva azonban szombaton izgatottan útnak eredtek, hogy ők is felfedezzék maguknak az ötcsillagos, Duna-parti szállodát, a Budapest Marriott Hotelt.

Mindketten szép egyenruhát kaptak, Petra indult a vendégtérbe, a reggelizetéshez, Évi pedig a konyhára, virslit karikázni, krumplit szeletelni. Ahogy a vendégek rohama csökkent, az étteremvezető kézen fogta Petrát, és körbevezette a házban. Megmutatta a rendezvénytermeket, liften felmentek a legfelső szintre is, és elmondta azt is, csak kártya használatával működtethető a lift, idegen nem mehet fel oda, ahol a vendégek pihennek. Aztán mindketten kaptak finom személyzeti reggelit, és Évi is megnézhette a házat, neki a legjobban a lobbyban a karácsonyra feldíszített különböző sarkok, kandallós belső terek tetszettek. Megnézhették mindketten a ház saját cukrászüzemét, csak bámultak, mekkora egy ilyen hatalmas szálloda konyhai része. Évi hidegkonyhai feladatokat kapott, baconszalonnát, szalámit szeletelt, és a vendégtérben lévő látványkonyhába is kijöhetett figyelni, ott mi minden folyik, sőt, piríthatta a vendégek előtt a zöldségeket! Petra eközben terítőt hajtogatott, segített az ebédhez a felterítésben, a menükártyákat helyezte el az asztaloknál. Elrepült az idő, amikor koradélután elbúcsúztak vendéglátóiktól, Petra csak egyet kért: egyszer az életben hadd jöjjön még ide vissza, erre a csodálatos helyre, mert ilyen élményben még nem volt soha része.

Nem akármilyen hétvége köszöntő, pénteki program várta két társamat az Ízlelő csapatából: Mosonyi Péter szakácsunk és Kővári Norbert felszolgáló kollégám Budapestre indult reggel egy igazi ötcsillagos szállodába, a Duna-parton álló Budapest Hotel Marriott-ba. Ahol kedvesen fogadták őket, egyenruhát kaptak, Peti a konyhára indult, Norbi pedig a vendégtérbe, ahol már javában zajlott a reggeliztetés. Norbi poharakat pakolt a dzsúzok mellé, utána pedig, amikor a “roham” kicsit gyengült, Rókai Péter, az étterem egyik menedzsere megmutatta neki a házat. Látta a gyönyörűen feldíszített, karácsonyi díszben pompázó lobbit, tele jövő-menő vendégekkel, és a konferenciatermek sokaságát. Utána egy tapasztalt Marriott-os felszolgálóra bízta Norbit, aki megmutatta neki, hogy zajlik náluk a felterítés ebédhez, mikor mit visznek ki és hogy kérdeznek-válaszolnak a vendégnek, sőt, Norbi vitt ki egy-két italt is az ebédre érkezőknek. Eközben Peti a konyhán a 7-es előkészítőben tevékenykedett, húst hártyázott le, azt mondta később, annyit tettek elé, ami nálunk itt, az Ízlelőben egy hét alatt sem fogy. Megtudták, hogy egy időben három nagyrendezvény van épp a házban, és a konyha persze e rendezvények cateringjét is kiszolgálja. Mivel a ház Pepper’s éttermében látványkonyha működik, Norbi sokszor úgy tevékenykedett, hogy a vendégek szeme láttára kellett készülnie, ahogy a szakácsoknak is, akik az ebédet sokszor a vendégek előtt állították össze a kérésük alapján. Peti és Norbi sok-sok élménnyel gazdagon tértek vissza Szekszárdra, sok érdekességet láttak, próbáltak ki a gyönyörű szállodában, és az a jó, hogy jövő hétvégén én is mehetek a Marriott-ba, Évivel, a szakácsunkkal. Várom nagyon ezt a budapesti kirándulást, ez a szakmai program lesz számomra az egyik legszebb karácsonyi ajándék.

Nincs mese, a karácsonyi ünnepek, a családok legbensőségesebb, legszebb közös ünnepe megállíthatatlanul közeleg. Már mi is elkezdtük az ünnepi készülődést, díszítést az étteremben, de még korántsincs kész a dekoráció, még szebbet, még különlegesebbet szeretnénk. Idén a kisteremben ezüstben és kékben pompázik a helyiség, a nagyteremben még változik, most alakul a karácsonyi megjelenés. De advent első napjának beköszöntével mi is ünnepi díszbe öltöztetjük az Ízlelőt. Hétfőn már teljes pompával várjuk vendégeinket.

Mikor végignézem a heti kínálatot, mindig előre megsaccolom, azon a héten mi lesz a legkeresettebb – és általában jól tippelek. Így volt ez a múlt héten is. Láttam, hogy a keddi kínálat mindent visz: marhapörkölt, sült hekk steakburgonyával, aranygaluska szerepelt az étlapon – alig győztük kivinni a sok-sok rendelést. De a hamburgert és a bácskai rizseshúst is nagyon szerették a vendégeink. Pénteken a palócleves volt a sztár, és a dijoni tarjaszeletre tippeltem a főétel kínálatok közül – be is jött, amit vártam, mert valóban sokan rendelték.

A most kezdődő hétre havat jósolnak a meteorológusok, abban reménykedem, hátha nem lesz igazuk, mert nekem nagyon nehéz olyankor eljutni az étterembe. Hiszen a hóesésben nem tudok a járdán közlekedni, le kell merészkednem a biztonságos járdáról az útra, mert az autók miatt azt hamarabb takarítják. De remélem, az időjósoknak ezúttal nem lesz igazuk. A karácsonyi ajándékok megvételéről, az ünnepre való készülődésről most inkább nem beszélnék, mert sehol nem tartok továbbra sem az ajándékok megvételével, de azt elárulom, az a legrosszabb, amikor azt hallom néha utcai beszélgetésekből, vagy bent nálunk az étteremben, hogy vannak, akik nemhogy már megvették az ajándékokat, de már be is csomagolták!

Borvacsorát legközelebb jövő év elejére tervezünk, addig is hadd búcsúzzak egy kedves képpel az idei ilyen jellegű eseményeinktől egy kedves képpel, amit most ehhez a blogbejegyzésemhez elköszönésképp csatolok.

A mai, szombati nyitva tartás egy osztálytalálkozóval volt megspékelve. Ami egyáltalán nem nehezítette a munkánkat, sőt, inkább érdekessé tette. A nagyterembe a szombati ebédre érkeztek a vendégeink, közben a kisteremben egy kereskedelmi iskola korábbi diákjai, úgy húszan érkeztek. Miközben ebédeltek – ragulevest, vegyestálat kértek, a desszertről maguknak gondoskodtak -, képeket nézegettek, történeteket elevenítettek fel, nagyokat nevettek. Úgy saccoltam, valamiféle lányosztály lehetett ez hajdanán, mert csupa hölgy érkezett hozzánk, csupán egyetlen képviselője volt köztük az erősebbik nemnek, ő valószínűleg csak kísérő, talán az egyik férj lehetett. (aki valószínűleg átkozta a pillanatot, amikor a felesége rávette, hogy tartson ő is vele, de az is lehet, hogy örült, hogy ennyi kedves, vidám hölgy társaságába keveredett)

Hamarosan itt az egyik legszebb családi ünnep, a karácsony, bár ennek még semilyen vonatkozását nem érzékelem. Néhány bolt kirakata már ünnepi köntösbe öltözött, de még nincs sehol lázas ünnepi készülődés, még én sem vettem semmit. Igaz, minden évben nagy kihívás, hogy nagyon kevés pénzből miképp lehet igazi meglepetést, szívből jövő, szép ajándékot varázsolni a fa alá, de a közelgő határidő nagy úr – ha már alig van idő a szentestéig, hirtelen leleményessé válik az ember, és felülmúlja önmagát.

Gyertyafény, vörösbor csillan a poharakban, finom, különleges ételek a tányéron – kell ennél több egy hangulatos estéhez? Így zajlott nálunk, az Ízlelő étteremben második olyan borvacsoránk, amikor saját mesterszakácsunk, Both Sándor társaságában a pesti ARAZ étteremből érkező Barka Áron chef de cuisine készítette a különleges fogásokat.

A borvacsora estéjén nem kellett kora reggel érkeznem az étterembe, elég volt 11-re begurulnom, mert késő éjszakáig bent maradtam, de ezt egyáltalán nem bántam. Mert Vida Péter borász, az est főszereplője annyi értékes perccel ajándékozott meg, olyan különleges dolgokról mesélt, amiről korábban sose hallottam. Erről már írtam korábban, úgyhogy most inkább a másnapi programról, a lakodalomról mesélnék. Akkor is talpon voltak a többiek egész nap, nekem nem kellett bemennem, pedig szívesen megnéztem volna az első ilyen jellegű nagy rendezvényünket. Volt svédasztal, sok-sok finomsággal, több mint hatvan fős vendégsereg, élő zene táncoló párokkal. Rántott csirkemellet, kolbásszal töltött sertésszűzet, húspogácsákat, bacon-ös csirkemájat, zöldséges, tejszínes csirmellet, burgonyasalátát, burgonyapürét, párolt és grillezett zöldségeket készítettek előre a konyhán, egész nap sütöttek-főztek, és Sanyi bá’, a főszakácsunk is felszolgált, kínálta a násznépet a különlegesen szép, jó hangulatú szombat estén.

Borvacsora pénteken, esküvő szombaton – ezt tartogatta a mögöttünk lévő hétvége. Úgyhogy nem volt mese, nyitva tartottunk végig, hajnaltól késő estig dolgoztunk, ráadásul a péntek esti borest programra úgy készültünk elő, hogy közben nagyon-nagyon sokan jöttek hozzánk péntek délben ebédelni. Annyian, hogy minden fogás az utolsó cseppig elfogyott. Persze tudtuk, ha legényfogó leves és krumplifőzelék, fasírttal szerepel az étlapon- az mindig sztár nálunk, az Ízlelőben.

Péntek kora reggel Barka Áron, pesti séf is csatlakozott ismét a csapatunkhoz, este pedig a vacsora előtt már egy jó órával megérkezett Vida Péter, városunk ismert és elismert borásza, hogy előkészítse a borait az esti programhoz, ami mindenki számára, aki jelen volt, feledhetetlen élményt jelentett. Szerencsére, amikor nem kellett a konyhában lennem, hogy hordjam ki a tányérokat, hallhattam én is történeteit, meséjét, történelemről, korokról, szőlőkről, borokról, és ugyanúgy ittam a szavait, ahogy a borvacsorán a közönségünk. Nagyon érdekes dolgokat tudhattunk meg, például azt, a filoxéra nem is egy gomba, hanem rovar! És a török seregek miért féltek a sártól, mocsártól? Hangulatos, igazi családias estét élvezhettek végig vendégeink, szép borok és hozzájuk tökéletesen illő, finom ételek kíséretében, ennél szebben és meghittebben nem is lehetett volna búcsúztatni a hetet.

Másnap pedig jött az esküvői buli, igazi partival, élő zenével, sok-sok ünneplővel és persze a boldog párral. Róluk majd legközelebb mesélek.

November 7-én, pénteken, ismét borvacsora lesz az éttermünkben! Sok szeretettel és nagy izgalommal várjuk mi is. Ugyanaz a pesti execitive chef, Barka Áron jön el hozzánk Szekszárdra, aki a múltkori nagysikerű Csányi Pincészetes borvacsoránkat megalkotta, most egy helyi borásznagyság, Vida Péter borai mellé készít különleges fogásokat. Íme a teljes bor- és ételsor:

MEGHÍVÓ

A pohárban szép bor, finom étkek hozzá, gyertyafény és…

Vida Péter filozófikus bortételeinek randevúja a gasztronómiával

 Rosé 2013.

Húsleves gazdagon öreg Sherryvel

Öregtőkék Kadarkája 2012.

Pulyka ravioli paprikás mártással szifonból

Bikavér 2012.

Pikáns meggyes szárnyas májragu tésztakosárban

Hidaspetre Kékfrankos 2011.

Borskéregben sült hátszín karotta krémmel és pirított erdei gombával

La Vida Merlot 2011.

Rózsás étcsokoládé ganache

Még egyáltalán nem késő jelentkezni hozzánk!