Borvacsora pénteken, esküvő szombaton – ezt tartogatta a mögöttünk lévő hétvége. Úgyhogy nem volt mese, nyitva tartottunk végig, hajnaltól késő estig dolgoztunk, ráadásul a péntek esti borest programra úgy készültünk elő, hogy közben nagyon-nagyon sokan jöttek hozzánk péntek délben ebédelni. Annyian, hogy minden fogás az utolsó cseppig elfogyott. Persze tudtuk, ha legényfogó leves és krumplifőzelék, fasírttal szerepel az étlapon- az mindig sztár nálunk, az Ízlelőben.

Péntek kora reggel Barka Áron, pesti séf is csatlakozott ismét a csapatunkhoz, este pedig a vacsora előtt már egy jó órával megérkezett Vida Péter, városunk ismert és elismert borásza, hogy előkészítse a borait az esti programhoz, ami mindenki számára, aki jelen volt, feledhetetlen élményt jelentett. Szerencsére, amikor nem kellett a konyhában lennem, hogy hordjam ki a tányérokat, hallhattam én is történeteit, meséjét, történelemről, korokról, szőlőkről, borokról, és ugyanúgy ittam a szavait, ahogy a borvacsorán a közönségünk. Nagyon érdekes dolgokat tudhattunk meg, például azt, a filoxéra nem is egy gomba, hanem rovar! És a török seregek miért féltek a sártól, mocsártól? Hangulatos, igazi családias estét élvezhettek végig vendégeink, szép borok és hozzájuk tökéletesen illő, finom ételek kíséretében, ennél szebben és meghittebben nem is lehetett volna búcsúztatni a hetet.

Másnap pedig jött az esküvői buli, igazi partival, élő zenével, sok-sok ünneplővel és persze a boldog párral. Róluk majd legközelebb mesélek.