A mai, szombati nyitva tartás egy osztálytalálkozóval volt megspékelve. Ami egyáltalán nem nehezítette a munkánkat, sőt, inkább érdekessé tette. A nagyterembe a szombati ebédre érkeztek a vendégeink, közben a kisteremben egy kereskedelmi iskola korábbi diákjai, úgy húszan érkeztek. Miközben ebédeltek – ragulevest, vegyestálat kértek, a desszertről maguknak gondoskodtak -, képeket nézegettek, történeteket elevenítettek fel, nagyokat nevettek. Úgy saccoltam, valamiféle lányosztály lehetett ez hajdanán, mert csupa hölgy érkezett hozzánk, csupán egyetlen képviselője volt köztük az erősebbik nemnek, ő valószínűleg csak kísérő, talán az egyik férj lehetett. (aki valószínűleg átkozta a pillanatot, amikor a felesége rávette, hogy tartson ő is vele, de az is lehet, hogy örült, hogy ennyi kedves, vidám hölgy társaságába keveredett)

Hamarosan itt az egyik legszebb családi ünnep, a karácsony, bár ennek még semilyen vonatkozását nem érzékelem. Néhány bolt kirakata már ünnepi köntösbe öltözött, de még nincs sehol lázas ünnepi készülődés, még én sem vettem semmit. Igaz, minden évben nagy kihívás, hogy nagyon kevés pénzből miképp lehet igazi meglepetést, szívből jövő, szép ajándékot varázsolni a fa alá, de a közelgő határidő nagy úr – ha már alig van idő a szentestéig, hirtelen leleményessé válik az ember, és felülmúlja önmagát.