Nincs mese, a karácsonyi ünnepek, a családok legbensőségesebb, legszebb közös ünnepe megállíthatatlanul közeleg. Már mi is elkezdtük az ünnepi készülődést, díszítést az étteremben, de még korántsincs kész a dekoráció, még szebbet, még különlegesebbet szeretnénk. Idén a kisteremben ezüstben és kékben pompázik a helyiség, a nagyteremben még változik, most alakul a karácsonyi megjelenés. De advent első napjának beköszöntével mi is ünnepi díszbe öltöztetjük az Ízlelőt. Hétfőn már teljes pompával várjuk vendégeinket.

Mikor végignézem a heti kínálatot, mindig előre megsaccolom, azon a héten mi lesz a legkeresettebb – és általában jól tippelek. Így volt ez a múlt héten is. Láttam, hogy a keddi kínálat mindent visz: marhapörkölt, sült hekk steakburgonyával, aranygaluska szerepelt az étlapon – alig győztük kivinni a sok-sok rendelést. De a hamburgert és a bácskai rizseshúst is nagyon szerették a vendégeink. Pénteken a palócleves volt a sztár, és a dijoni tarjaszeletre tippeltem a főétel kínálatok közül – be is jött, amit vártam, mert valóban sokan rendelték.

A most kezdődő hétre havat jósolnak a meteorológusok, abban reménykedem, hátha nem lesz igazuk, mert nekem nagyon nehéz olyankor eljutni az étterembe. Hiszen a hóesésben nem tudok a járdán közlekedni, le kell merészkednem a biztonságos járdáról az útra, mert az autók miatt azt hamarabb takarítják. De remélem, az időjósoknak ezúttal nem lesz igazuk. A karácsonyi ajándékok megvételéről, az ünnepre való készülődésről most inkább nem beszélnék, mert sehol nem tartok továbbra sem az ajándékok megvételével, de azt elárulom, az a legrosszabb, amikor azt hallom néha utcai beszélgetésekből, vagy bent nálunk az étteremben, hogy vannak, akik nemhogy már megvették az ajándékokat, de már be is csomagolták!

Borvacsorát legközelebb jövő év elejére tervezünk, addig is hadd búcsúzzak egy kedves képpel az idei ilyen jellegű eseményeinktől egy kedves képpel, amit most ehhez a blogbejegyzésemhez elköszönésképp csatolok.