Többen kértétek, hogy kicsit részletesebben mutassam be a csapatunkat. Miért is ne?  Akkor itt van, sorjában.

Sanyi bá’, ő a séfünk, Andrea, az alapítványunk létrehozója és vezetője, az étterem szíve-lelke után a második ember. Mindig odafigyel, türelmes, szeret új ételeket is kitalálni, ha jó a kedve, de ha sok a feladat, nem jó kérdésekkel molesztálni, mert látszik, „nincs ott” fejben, amikor válaszol. Például amikor a múltkor Pestre vittünk bemutatót, vagy nagy rendezvényünk van – hagyni kell.

Zoli, az egyik szakácsunk. Szeretem a főztjét (ha odafigyel), néha viszont kissé elsózza az ételeket, szoktuk mondani neki, hogy szerelmes a szakács, ami igaz is, mert menyasszonya van, akivel jól megvannak. Ha ő készíti a puliszkát, azt imádom, mert nagyon tudja, felé fordulva mindig megdícsérem, nagyothall, akár a többiek, úgyhogy a benti zaj miatt meg a gyenge hallása miatt nem veszi észre amúgy, ha másként hozzászólnak.

Zsolti a másik szakács Sanyi bá’ konyháján, ő is nagyothall, és inkább bíbelődni szeret, díszíteni, gyönyörűen tálalja a zöldségeket, ha épp ő van soron.

Éva a konyháról hall közülük a legkevésbé, nála tényleg mindig szembefordulva kell mondani, amit szeretnénk, ő a tésztafélék királynője, a császármorzsája, a kelt tésztái isteniek.

Folytatom majd az Ízlelő csapatának bemutatását, de most száguldanom kell teríteni, mert hamarosan itt az első vendég.