Szóval folytatnám a szombat esténket, ami sokunk számára szép emlék marad. A konyhán a teljes csapat annak érdekében dolgozott egész nap, hogy estig minden elkészüljön – Barka Áron pesti vendégséf irányításával, és a mi séfünk Sanyi bá’ hathatós segítségével. Hiába dolgoztak egész nap keményen, jókedvű nevetés hallatszott meg viccelődés, ahányszor csak begurultam a vendégtérből a konyhába. Már jóval este fél hét előtt elkezdtek érkezni az első vendégek, a meghirdetett időpontra mindenki megérkezett. Sokan ismerték egymást, hiszen hétközbeni törzsvendégeink jöttek el hozzánk nagyon sokan, így beszélgettek, nem voltak ismeretlenek, akik egy asztalhoz kerültek.

Az újságírónő, Vágó Ágnes végigkérdezte az asztaltársaságokat, ki honnan érkezett, és hogy szerzett tudomást a borvacsora programról? Kiderült, volt, aki Győrből jött direkt emiatt hozzánk, de a mi szívünket az melengette meg a legjobban, hogy egy fiatal lány azt mesélte, ő Bécsben dolgozik, édesapjának van egy kis szőlője Szekszárd mellett, és neki vette (az utolsó pillanatban, csütörtökön) a borvacsora programot – meglepetésként. Ő kísérte el az édesapját, aki nagyon meglepődött és nagyon megörült, hogy milyen szép ajándékot kapott a lányától. A fiatal hölgy ugyanis azt mesélte, amikor hazajön Bécsből, ahol egész héten dolgozik, mindig hoz valami ajándékot a családnak. Mindenki sorra került, csak édesapja nem kapott még semmit péntek este, amikor hazaérkezett. Neki azt mondta, feküdjön le korán, alaposan aludja ki magát, mert másnap (szombaton) egy különös meglepetés várja. Különben nagyon jól érezték magukat végig az este folyamán (tudom, mert én szolgáltam ki őket végig), minden étel ízlett nekik és a bemutatott borok is nagyon tetszettek. Azt mondták, ha legközelebb is lesz hasonló rendezvény – jönnek megint! Csak, tette hozzá a szüleit nagyon szerető, kedves lány, majd egy kicsit korábban jelentkeznek.