Ez alkalommal kivételesen szeretném megosztani Veletek egy rövid beszélgetésemet Karácsony Tiborral, aki tulajdonképpen a főnököm az Ízlelőben, hiszen ő vezeti a vendégtérben a munkát, ő az éttermi irányítónk. Azért ültünk le beszélgetni, mert egyrészt volt végre egy szusszanásnyi időnk a hrom órai záróra után, másrészt, mert már néhány hónapja (szerencsére) velünk van, és ő az, akinem szenved semilyen fogyatékosságban, és elég különleges az, ahogy minket lát.

-      Hogy érzed magad nálunk?

-      Minden rendben, nagyon jól. Mivel a vendéglátás sosem számított a normális emberek tégelyének (gondolj csak a fordított időbeosztásunkra, a másképp zajló evéseinkre, mint általában a megszokott), ezért számomra első pillanattól nem volt furcsa, hogy közöttetek dolgozom. Hiszen különböző emberek vagyunk, nem vagyunk egyformák, ha valakinek a mentális képessége vagy a fizikai adottsága tér el mástól, az ugyanúgy természetes számomra, mint bármi más. Nagyon is sokat tanultam a munkatársaimtól, Tőletek az eltelt időszak alatt. Pedig voltam már sok helyen – Budapesten topéttermekben is -, de emberségben, munkatempóban és teherbírásban itt sokszor fel kell venni a versenyt a legmenőbb fővárosi helyekkel, sőt, néha túl is kell szárnyalni azt.

-      Mi a véleményed a „beosztottjaidról”?

-      Nincsenek beosztottjaim, kollégák vagyunk, akiknek ugyanaz a dolgunk, amit együtt kell megoldanunk. És remélem, Ti is így érzitek ezt velem kapcsolatban.

-      Gondoltad, hogy ilyen lesz a munkád, amikor csatlakoztál hozzánk?

-      Felszolgáló vagyok sok-sok éve, pontosan tudom, mi a feladatom. Azonban az újdonság volt számomra, hogy a napi „rutinfeladatok” mellett a rendezvények leszervezésébe, lebonyolításába is bele kell folynom. De nem gond, megoldjuk ezt is.

-      Mit változtattál eddig nálunk?

-      Még nem sok mindent, mert nem volt rá időm. Meg kellett ismerjelek Titeket, a vendégkörünket, a rendezvények lebonyolításának módját. Most azonban, hogy jön a jó idő, lesz egy kis „limonádé-gyorstalpaló”, szeretném, ha olyan különlegességeket kínálnánk, amivel elégedettek lesznek a legkényesebb ízlésű vendégeink is.

-      Mi tölt el mostanában örömmel?

-      Hogy végre név szerint kezdem megismerni a törzsvendégkörünket. Persze, nem vagyok olyan profi e téren, mint Ti, akik szinte mindent tudtok a vendégeinkről, amit elmeséltek magukról eddig. De remélem, hamarosan engem is ugyanúgy elfogadnak/befogadnak, ha például Te gurulsz oda hozzájuk felvenni a rendelést.