Hiszek a csillagok, a horoszkóp erejében, rám is nagyon jellemző a zodiákus-jegyem, igazi Kos vagyok. Aki csak megy-megy előre, sokszor szinte látom magam kívülről, hogy makacs vagyok, néha önfejű, és ha valamiről megvagyok győződve, hogy az úgy helyes, nagyon nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről.

Abban is biztos vagyok, hogy a csillagokban előre megvolt írva a sorsom, hogy az unalmas, egyhangú szerelőműhelyi munkából (szedjük szét-rakjuk össze) éppen ide, az Ízlelő étterembe kerülhettem, ahogy a többi kollégám is. Gondolkodtam már azon, mi lenne velük, ha a Kék Madár nem karolja fel az ügyünket, és mindenkit máshová vetett volna sors. Szerintem sokan a többiek közül otthon lennének, bezárva a négy fal közé, mások valamilyen egyhangú munkakörben tengődnének a többi sérült között, és gyakorlatilag soha nem érintkeznének az egészségesek társadalmával.

Szeretem a csillagokat nézni az égen. Ha tiszta idő van éjszaka (és főleg telihold), kikerekezek az udvarunkra, és csak nézek-nézek felfelé, gyönyörködöm a látványban.

De most nincs időm tovább erről ábrándozni, mert teríteni kell az ebédhez, bár a hétfő gyengébb szokott lenni a hét többi napjánál – nem csoda, hiszen sokan otthon, a családdal esznek hétvégén, és sokaknak marad valami a hétvégi vasárnapi asztalról.  De azért a mai lecsós sertésszelet tarhonyával és a rostonsült pulyka sikerét előre borítékolom: szerintem mindkettőből fogy majd alaposan.