Aki hegyet mászik, amikor a csúcsra indul, azt csúcstámadásnak nevezik. Nálunk is valami hasonló történt tegnap, délidőben, csúcsra „járattuk” az éttermünket, annyi vendég jött hozzánk, és ráadásul majd’ mindenki ugyanazt kérte: milánói bordát, spagettivel. Tényleg isteni, ahogy Sanyi bá’-ék készítik ezt a fogást a konyhán, a gombás, paradicsomos ragu a spagettin és a tetején a parmezánnal jól megszórt rántott szelet nagyon finom. Igaz, én tegnap nem ettem belőle, egyrészt, mert nem is értem volna rá, annyit jöttem-mentem a konyha és a vendégtér között, másrészt épp előző nap volt nálunk otthon tészta paradicsommártással, és kétszer egymás után nem kívántam. Mindenkit hadra fogtak tegnap a konyhán, hiszen több 130 vendég tért be hozzánk délidőben majdnem egyszerre, szóval volt dolgunk elég. Szerencsére ez az az étel, ami könnyen pótolható, így amikor látták a szakácsok, hogy fogynak rohamosan az adagok – gyorsan pótolták, főztek újból tésztát, sütötték ki frissen a húst.

Ma sem szerintem könnyebb helyzetünk, de annyi baj legyen, az legyen a legnagyobb gond egy étteremben, hogy jön a vendég. Ma ugyanis meggymártás lesz főtt marhával, és az is mindig nagy siker. Rántott hal lesz ecetes burgonyasalátával másik választási lehetőségként, megfigyeltem, a vendégeink ezt is nagyon szeretik. Úgyhogy most nem időznék tovább, sietek teríteni, hogy 11-re minden kész legyen.