Mostanában egyre gyakrabban hallani a vendégek körében, hogy a szekszárdi pincékhez, borászatokhoz milyen sok vendég érkezik így szüret idején az ország különböző pontjairól. Szekszárd divatba jött, nincs mese. Ez nagyon jó hír, mert ezt a fellendülést megérzi a turisztikai ágazat, a helyi szállodások, panziósok, vendégházzal rendelkezők és a vendéglátás. Hozzánk is egyre több idegen tér be egy-egy ebédre, és onnan tudjuk, hogy nem helybéliek, mert egyrészt először furcsán néznek körül, hogy hová keveredtek, másrészt nem látjuk többet őket, bár távozás előtt elmondják, milyen jól érezték magukat nálunk, és ha legközelebb errejárnak – bejönnek hozzánk ismét.

Van Szekszárdnak még egy nagy erőssége és vonzereje: az, hogy a helyi borászatok vezetői nem széthúznak, egymás ellen „tesznek”, hanem összefognak. Ennek első jele már hat éve volt, ami Fukszli néven kitaláltak egy bort – Heimann Zoltán, a helyi borászokat összefogó társaság elnöke volt az ötletadó gazda -, amely nem rozé volt, annál magasabb minőségű, de a prémiumvörösboroknál meg jóval alacsonyabb minőségű, szóval egy igazi tömegvörösbort készítettek, világosvörös színben, amilyen a róka is – innen kapta a nevét. Egyre többen csatlakoztak a helyi borászok közül ehhez a „rókás játékhoz”, minden évben összeülnek, és kiválasztják, kinek a bora melyik szőlőből lehet Fukszli, és azt abban az évben azonos címkével, azonos kapszulával árusítják. Hatan kezdték a Fukszlit, ma már 13-án csatlakoztak hozzá – és a Fukszli Szekszárd egyik igazi sikertörténete, ami ráadásul egy igazi összefogás eredménye is egyben.

A képen a Fukszli atyja: Heimann Zoltán, a szekszárdi borvidék szövetségének elnöke