Nagyon izgultunk mindannyian, de még a legszebb álmainkban sem szerepelt az, ami a valóságban történt. Csodásan sikerült a szombat esti első borvacsoránk az újjáalakított, megszépült Ízlelő éttermünkben, de haladjunk sorjában!

Délután „futottam be” a kerekesszékemmel, és éppen most hallottam a borvacsoránk alkalmával egyik vendégünktől, hogy korábban úgy hívtak engem a városban, hogy ott megy a „Kerekesszékes Marika”, és egy ideje már így hívnak: „itt jön az Ízlelős Marika”.

Szóval kanyarodjunk vissza az estéhez, illetve a délutánhoz. Felterítéssel kezdtünk persze, de most nem ahogy minden nap szoktunk ebédeltetéshez, hanem kisakkozta Andrea, az alapítványunk vezetője, hogy lenne a legjobb, a legkellemesebb a vendégeink számára az 53 (!) vacsorázóhely kialakítása. Minden a helyére került fél hatra, igaz, közben nem beszéltem arról, mi volt a konyhán, ahol a pesti vendégséf, Barka Áron már reggel 8-tól ott szorgoskodott a teljes konyhai csapatunkkal, saját séfünkkel, Sanyi bá’-val az élen, hogy estig mindennel meglegyenek. Közben azért az is kihívás volt, hogy ebédre nyitva voltunk – ahogy minden szombaton -, így aki délben betért hozzánk, nem tudhatta, milyen sürgés-forgás, izgatott készülődés zajlott eközben a csapóajtó mögött, a konyhán.

Keddre ígérem, megírom majd a folytatást, addig elégedjenek meg kedves olvasóim egy felvétellel, ami a vacsora egyik szép pillanatát örökíti meg.