Itt volt nálunk a pesti séf, Barka Áron, aki Sanyi bá’-val, a mi séfünkkel egyeztetett, hogy e hét szombaton miképp lássanak hozzá az esti borvacsora megvalósításához. Olyan szavak röpködtek a levegőben, amiből nem nagyon értettem sokat, de számukra nyilván világos volt minden, mert nagyokat bólogattak, nagy egyetértésben folyton jegyzeteltek, és Andreát, az alapítványunk vezetőjét is bevonták a minitanácskozásba. Az persze számomra is világos volt, hogy az alapanyagokat beszélték meg, és azt, ki mit készít majd a menüsorból. Egyébként nem irigylem őket, hiszen aznap is nyitva tartunk délben, azaz ugyanúgy fogadjuk az ebédre érkező vendégeinket, mint bármelyik más nap, és közben egy olyan bonyolult menüsort főznek majd meg a konyhán, amit elolvasnom sem volt egyszerű – arra gondoltam, én ilyen ételeket eddig kizárólag tévés külföldi főzős műsorokban láttam, kiváncsi vagyok nagyon, milyen lesz a valóságban?
Szerencsére fogom látni, merthogy én terítek fel a szombati esti borvacsorához, és maradok is itt az Ízlelőben egész este, hiszen a felszolgálásban is részt veszek. Honnan lesz ennyi boros poharunk, ami ilyen sok vendéghez kell a különböző borok kóstolásához? Hogy fogjuk egyszerre gyorsan és tökéletesen kiszolgálni a vendégeinket? Hogy lesz az ültetési rend? Lesz-e zene a program alatt, és vajon milyen való hozzá? Hol álljon a Csányi Pincészettől a vezérigazgató, Gál József, aki ezúttal magára vállalta a borok bemutatását, és személyesen mondja el, melyik boruk milyen szőlőből készült, és mik a jellemzői? Csupa olyan kérdés, amire szombat este választ kapunk...