Nagyon sok munka, nagyon sok öröm, nagyon sok vendég – nagyjából így összegezhető az a hét, amit épp magunk mögött hagyunk, és húzós hét lesz a következő is. Ezt nem panaszként mondom, hanem csak a tényekről beszélek. Mert szerencsére most szombaton is volt három komoly rendezvényünk, és jövő hét szombat este is lesz egy másik. Úgy, hogy közben egész szombat délben is nyitva vagyunk, várva a szombat déli ebéd vendégeinket. Most még hosszabb ideig maradunk nyitva, mert ezen a héten itt a szekszárdi szüreti borfesztivál, jövő hét szombat este pedig jön a Csányi Pincészet boraival bélelt különleges borvacsoránk.

Végre a szerelő kicserélte a kerekesszékemben az elszállt akksimat, így végre én is odagurulok, ahová csak akarok, nem kell nyüglődnöm a helyzetváltoztatással. Ezért amiután felterítettem a szombati ebédeltetéshez, úgy döntöttem, utána én is megnézem a szüreti fesztivál ünnepélyes megnyitóját. Az első sorokban ott ült az összes környékbeli neves borász, hallgatták a földművelésügyi miniszter köszöntő szavait. Szeretem ezeket a napokat, amikor kinyílik a város, mindenki felszabadultan sétálgat a főtéren, jó borokat kóstolnak a pincészetek sátrainál, és tele a városunk idegenekkel is. Szerencsénk van a mostani szüreti mulatsággal, mert az időjárás is kegyes hozzánk, hallottam a múlt heti budapesti várbeli borünnepet gyakorlatilag elmosta az eső. A mi szőlő- és borünnepünket azért szeretem, mert ilyenkor mindenki – kicsik és nagyok – itt sétálnak, kóstolnak, beszélgetnek a sátrak között, jó zene szól, táncolnak, mulatnak az emberek, és a legjobb benne, hogy nálunk szinte mindenki mindenkit ismer, köszönnek, örülnek egymásnak az emberek, jó köztük lenni, jó itt élni!