Most egy kicsit lanyhult az ebédre érkezők rohama, meg különben is péntek van, sokan még szabadságon vannak, mások már elindultak a szőlőbe hétvégére, úgyhogy van egy kis időm arra, amit a múltkor elkezdtem. Bemutatni a csapatunkat.

A séfet, szakácsokat már ismeritek, most vegyük sorra, akik a mosogatónál vannak. Van fekete és fehér mosogatónk – ez utóbbi kimegy a vendég elé, a feketébe meg a konyhai edények kerülnek, de aki kicsit ismeri a vendéglátást, tudja ezt, hiszen így van másutt is.

Zsoltika az egyikük, akit mindig beosztanak mosogatásra, ami nálunk a konyha és a vendégtér között van, épp a lengőajtónál. Róla sok mindent mesélhetnék, mert van baja elég, maradjunk annyiban, hogy tanulásban akadályozott, és mivel cukorbeteg (is), ezért főleg a zöldségeket osztják rá, ha az előkészítőbe is kerül, mert gyümölcsöt, a magas cukortartalom miatt, nem ehet.

Pityesz is velünk van, ő az utolsó tanfolyamon végzett, tavaly érkezett hozzánk, mindig vidám, jópofa srác. Segítőkész, talpra-esett, amolyan Jolly Joker a csapatban, mert bárhova beosztják – mindig feltalálja magát. Ha kell, mosogat, ha úgy adódik, összerakja a salátát, pótolja a salátáspultnál a hiányzókat, megsüti a húst is, ha minden kötél szakad (a fasírozottjából már ettem, finom volt, tényleg), tálal akár levest is, ha túl nagy a dugó a konyhán.

A másik Marika (hiszen az egyik én lennék), ő 5-6 éve van velünk, nagyjából akkor végezte a tanfolyamot, és érkezett, amikor én jöttem az alapítványunkhoz, a Kék Madárhoz. Őt általában a fehér mosogatóhoz osztják be, mert nagyon ügyes, gyors és Sanyi bá’-nak a jobbkeze is egyben. Pontosan tudja, miből mennyi van raktáron, mikor mit kell pótolni, másnapra ki mit és mennyit hozzon onnan fel.

Most megyek vissza leszedni az asztalt, meg teríteni, a hétvége a lányomé, jövő héten találkozunk ismét, mindenkinek jó pihenést!